címlap • felhasználói feltételek
Az izom megnyúlásával (megnyújtásával) kiváltott feszítésre válaszul adott reflexes összehúzódása ugyannak az izomnak (sajátreflex vagy proprioreceptív reflex). A reflex lényege az izom megnyúlásának reflexes ellensúlyozása az izom összehúzásával. A feszítési reflex egyik és jól ismert példája a térdreflex; de a szervezet lényegében minden izma mutatja. Egy izom megnyújtással történő passzív feszítése idegimpulzusokat generál az izomorsóban levő izomrostokkal kapcsolatban levő feszítési receptorokban; az idegimpulzusokat az érzőidegsejt a gerincvelőbe, illetve az agytörzsbe juttatja. Az érzőneuron központi nyúlványa kettéágazik; az egyik ág közvetlenül szinaptizál az izom extrafuzális izomrostjait ellátó mozgatóidegsejtekkel és izgatja azokat, a másik ág pedig felszáll a felsőbb agyi központokba (többek között az agykéregbe is). A mozgatóidegsejt ingerületbe kerülése pedig az izom rövidülését váltja ki a beidegzett izomrostok összehúzásával, ami által az izom hossza visszatér eredeti értékére. Az izom hirtelen megnyújtásával kiváltott izomösszehúzódási válasz azonban kétkomponensű: a gyorsabb latenciaideje az emberben mintegy 50 milliszekundum és akaratlagosan nem befolyásolható, míg a második összehúzódási roham latenciaideje több mint 100 milliszekundum és akaratlagosan kissé módosítható intenzitású. Az első összetevő a gerincvelő/agytörzs egyetlen szinapszisán áthaladó (monoszinaptikus) miotatikus reflex, míg a második összetevő az agykéregbe is felszálló és onnan visszaérkező hosszú hurkos (poliszinaptikus) miotatikus reflex. A feszítési reflexek a legkifejezettebbek az antigravitásciós testtartási izmokban, például az alsó végtag feszítő izmaiban (illetve a felső végtag hajlító izmaiban, ami elárulja, hogy a függeszkedés is antigravitációs hatású volt az elődeinkben). Forrás: http://www.hik.hu/